Az Rh rendszer

A legfontosabb Rh antigén a D, amely a populáció kb. 85 %-ának a vörösvérsejtjein megtalálható. Az akár teljesen, akár részlegesen kifejeződő D antigénnel rendelkező embereket Rh pozitívnak nevezzük. Távolkeleten a népesség majdnem 100 %-a Rh pozitív. Azok, akiknek hiányzik ez az antigénjük, Rh negatív csoportúak, de az ABO rendszertől eltérően csak akkor lesz anti-D ellenanyaguk, ha terhesség vagy vérátömlesztés során találkoznak a D antigénnel. Az Rh rendszerhez még további antigének is tartoznak, amelyek közül néhány szentizációt okozhat. A donorvéreket rutinszerűen nem vizsgálják ezekre az antigénekre, mert a szenzitizálódás esélye a beadás után elég kicsi, 1-2 % nagyságrendű. A D antigénnel szembeni szenzitizálódás valószínűsége ugyanakkor igen nagy, 50-100%-os. Az Rh rendszer egyéb fontos antigénjei még a C, c, E és e. Alkalmanként ezek is szerepelhetnek késleltetett hemolitikus transzfúiós szövődményekben és újszülöttkori hemolitikus betegségben.

 Ahogy fentebb megjegyeztük, léteznek más antigénrendszerek is, amelyeknek esetenként szintén lehet klinikai jelentősége. Mivel a véreket rutinszerűen nem vizsgálják az AB0 és Rh (D) antigéneken kívül más csoporttulajdonságokra, a legtöbb donor-recipiens vérmintapár valójában nem tekinthető teljesen „kompatibilisnek”. Valójában csak az AB0 és Rh (D) rutin vizsgálatára van szükség, mivel az egyéb antigének esetében az első transzfúziós beavatkozáskor sokkal ritkábban kell szövődményekre számítani, és csak további expozicidók során jelentkezhetnek mellékhatások. Ez utóbbi elkerülésére végzünk a recipienseknél és a donoroknál antitestszűrést. 

Az anti-Rh antitestek IgG típusúak, ezért átjutnak a placentán. Azoknál az ARh negatív nőknél, akiknek Rh pozitív férfitől Rh pozitív magzatjuk lesz, alloimunizáció következhet be, a szülés előtt vagy közben magzati vörösvérsejtek kerülnek keringésükbe. A második vagy következő terhességben az anti-Rh antitest átjuthat a placentán és hemolitikus betegséget okozhat a magzatban. Sokszor csak több terhesség után keletkezik annyi ellenanyag, amely hemolízis okozója lehet. 

Az újszülöttkori hemolitikus betegséget anti-Rh IgG (anti-D immunglobulin) alkalmazásával előzzük meg. Ezt közvetlenül az Rh pozitív gyermek születése után adjuk az Rh negatív nőknek.Az IgG befedi az anyagi vérbe átjutott magzati vörösvérsejteket. A szükséges immunglobulin mennyiség az anyai vérből elvégzett Betke-Kleihauer teszt alapján határozható meg. Ez a vizsgálat citológiai módszerrel azonosítja a magas hemoglobin F (fötőlis hemoglobin) tartalmú vörösvérsejteket. IgG adásával az anyai B limfociták antitest termelését kiváltó antigéneket lefedjük, és ezek a sejtek komplement hatására feloldódnak.

(Magyarországon a Betke-Kleihauer tesztet rutinszerűen nem végzik. A javasolt anti-D mennyisége a szülés után – 72 órán belül – 300 mg, olyan terhesség alatti eseményeknél – amniocentézis, ectopiás terhesség, idült boholyelégtelenség, művi, vagy spontán abortus, stb. -, amelyeknél számítani kell fötomaternális transzfúzióra, a 12. terhességi hét előtt 50 mg, a 12. hét után 300 mg.)

A vérrel átvihető betegségek, laborvizsgálatok
A magyar vérellátórendszerben gyakorlatilag el lehet végezni minden fertőző betegséget kiszűrő vizsgálatot. Amennyiben új fertőzés veszélye merül föl, a modern technológiák segítségével szinte napok alatt be lehet vezetni újabb ellenőrző vizsgálatokat.
A levett vérből -többek között- a következő vizsgálatokat végzik el: vércsoport-meghatározást, vírus- ill. ellenanyag-kimutatás fertőző májgyulladás és AIDS kimutatására. Sor kerül továbbá az esetleges szifilisz-fertőzés igazolására szolgáló Lues szűrésre - régen Wassermann vizsgálat volt a neve -. Plazmát adóknál a vérfehérje mennyiségét is mérik. Ezen felül további vizsgálatok is készülnek arra nézve, hogy a vért kapó beteg szempontjából is teljesen megfelel-e, azaz kompatíbilis-e a donorvér.
A véradás előtt elvégzett hemoglobin mérés és az esetenként végzett vizelet és vérsejtsüllyedés vizsgálat eredményét azonnal ki lehet adni. Ha a véradó a vírus-ellenanyag vizsgálatról is vár eredményt, ezt a véradás előtt meg kell beszélni a vizsgáló orvossal.
A vizsgálatok időigényesek, ezért a leletet csak a véradás után egy-két nappal tudják postázni, de személyesen is át lehet venni.

Hogy mindig legyen elég vér...
A levett vérből vörösvérsejt-koncentrátum, plazmakészítmények, vérlemezke-koncentrátum készülnek. Ezen belül a plazmából albumin oldat, immunglobulin oldatok, TETIG -speciális anti-tetanusz immunglobulin injekció-, véralvadási betegségek kezelésére faktor VIII és faktor IX készül.
A véradótól levett vér -a leggyakrabban alkalmazott vörösvérsejt koncentrátum formájában- csupán 35 napig használható fel vérátömlesztésre, ezt követően már a vér alkotórészei károsodnak, hatásukat vesztik. A vérkészítmények másik része (vérlemezke, fehérvérsejt) csak 1-5 napig, de a fagyasztott készítmények akár 1-2 évig is felhasználhatók, mert különleges eljárással jól tárolhatókká válnak. Vannak olyan vérkészítmények, melyek csak a friss (24 órán belüli) vérből állíthatók elő. Ilyen pl. a vérzékeny betegek kezeléséhez nélkülözhetetlen alvadási faktor koncentrátumok egy része vagy a vérlemezke.
A véradókra mindig szükség van, hogy minden nap lehessen gyógyítani. Mivel a nagyobb ünnepek alatt általában kevesebb véradó jelentkezik és a véradás is szünetel, a vérvételeket úgy kell tervezni, hogy megfelelő raktárkészlettel rendelkezzünk az ünnepekre, munkaszüneti napokra is (ld. nyaralások idején, az augusztus huszadikai, rendszerint hosszabb hétvége után vagy év vége felé, közvetlenül a karácsonyi ünnepeket követően, ill. a két ünnep között is legyen elég véradó).

[ Honlap ] [ TÁJÉKOZTATÁS ] [ Véradó program ] [ Egyéb tudnivalók ] [ Elérhetőségek ]

Webhelyünkkel kapcsolatos kérdéseit és észrevételeit várjuk a következő címen: voros@ovsz.hu
Utolsó módosítás: 2005.02.07.